, (szabad-os-ság) fn. tt. szabadosság-ot, harm. szr. ~a. 1) Polgári szabadosok állapota a régi hübéri rendszerben. 2) Némely újabb iróknál hibásan, a roszul használt szabadság fattyú kinövése; a szabadság palástja alá takaródzó kicsapongás, helyesebben: korlátlanság, zabolátlanság. Szabadossággá fajult szabadság. V. ö. SZABADOS, (1).