, hiányos ige, mely csak az egyes szám harmadik személyében divatozik, és a határos módoknak nem is minden idejében; (szokatlanok: szabada, szabadott, szabadand, szokottabbak: szabadjon, szabadna; de melléknévként: szabad vala, szabad volt, szabad leend, szabad legyen, szabad volna általánosan divatoznak. Szabó Dávidnál ez is eléjön: ezt nem szabadják neked). Értelme: nincs tiltva, erkölcsileg nincs akadályozva; meg van engedve. Határtalan módu igékkel áll viszonyban. Itt szabad vadászni, halászni. Ott dohányozni nem szabad. Mig beteg volt, bort innia nem vala szabad. Soha sem volt szabad (vagy szabadott,) a börtönből kimennie. Ha utaznom szabad leend (vagy szabadand) meglátogatlak. Szabadjon hinnem. Ej ha szabadna szinházba mennem! Ha szabadott volna irnom. Használtatik határtalan módu viszonyige nélkül is. Ez szabad, az nem. Neki minden szabadott. Akár szabadjon, akár nem, én megteszem. Szabad a vásár (km.) azaz kénye kedve szerint cselekedhetik, vigadhat mindenki. Szabad! t. i. belépni, midőn valaki az ajtón koczogatott. V. ö. SZABAD, mn.