, (szám-t-ás) fn. tt. szántás-t, tb. ~ok. A földnek barázdákra hasogatása ekével. Őszi, tavaszi, nyári szántás. Szántásvetés. A Müncheni codexben eléjön ,szántóföld vagyis ,szántott föld értelemben is, mi ma sem szokatlan. "Mennyeknek országa hasonlatik mustármaghoz, kit vevén ember vet ő szántásába. (Máté XIII.). V. ö. SZÁNT.