, vagy SZËG, v. SZĚG, (2), fn. tt. szeg-et, harm. szr. ~e, tájdivatosan főképen az alábbi 2-ik értelemben: SZÖG. 1) Kemény, szilárd anyagból alakított, tömegéhez mérve aránylag hosszukás, hegyes, pöczök- vagy ékféle szer, melynek rendeltetése két vagy több testet öszvekötni, öszvetartani, mit az által eszközöl, ha hegyes végénél fogva az illető testekbe szúrják, s azokban marad. Ilyenek az asztalosok, kerékgyártók, varrgák stb. által használt fa szegek. Különösen vasból készített ilyetén müvek, melyek különböző rendeltetésökhöz képest sokféle alakuak. Derékszeg a szekérben; járomszeg; koporsószeg; sindelyszeg; léczszeg; sinszeg; patkószeg; kerékszeg; rúdszeg; tengelyszeg; foglaló szeg; sas-szeg, melynek két szárnyu feje van; kalapos szeg stb. Beütni, beverni, kihúzni a szeget. Szegre akasztani a kalapot, ruhát. Levenni valamit a szegről. Új szita szegen függ v. lóg (Km ). Szěget szeggel (contraria contrariis). Kitetszik a szeg a zsákból. (Km.). Egy szeg miatt megsántúl a ló. (Km.). Szeget kémél, patkót veszít. (Km.). Ez a dolog nagy szeget ütött a fejébe, azaz, aggodalomra, töprenkedésre, kétkedésre adott neki okot. "Ez mellett példa is levén előtte, hogy a salvus conductusért küldött embere most is árestomban vagyon kegyelmednél, én szorgalmazván is, viszsza nem bocsátja, méltán szeget üthetett a fejében. (Gr. Eszterházy M. Rákóczi Györgyhöz. 1645.). Gondjait szegre akasztani am. gondosságát egészen hanyagolni. Szegről végről kikérdezni valamit. Valami szegről-végről rokona. Egy szeggel fölebb akasztják az orgazdát. (Km.). Bizonyos fűszer neve is, mely szeghez hasonló, szegfű-szeg, V. ö. SZEGFŰ. 2) Öszveszükölő szoros tér, vagy kihegyesedő csúcsos lap, melyet két külön iránytól jövő vonalak érintkezése akár belülről, akár kivülről képez; amaz máskép: szug, zug, németül: Winkel; emez máskép: csúcs, csücs, ék, hegy, sarok, csegely, melyet t. i. az ily vonalak külsőleg alakítanak; németül Adelung szerént mindkét értelemben: Ecke, mely sz előtét nélkül hangokban is egyezik a magyar szeg szóval. Innen származtak több helységek, és földtájak nevei, melyek folyók, hegyek, erdők közé zárva ilyetén alakot mutatnak: Bánszeg, Dunaszeg, Egyházszeg, Kalotaszeg, Kőszeg, Malomszeg stb. stb. Szoros mértani ért. egyenes szěg azon pont, melyben két függőleges vonal érintkezik egymással, és folytatva általszelik egymást; s ezek körvonal által öszvekötve a körnek negyed részét teszik, azaz, 90 fokot; hegyes v. éles szěg, mely az egyenesnél kisebb, azaz, szükebb, a körvonala 90 foknál kevesebbet teszen; tompa szěg, az egyenesnél nagyobb, és így 90 foknál nagyobb körvonalat képez.
Szeg, különösebben az 1-ső jelentésben, t. i. mint hegyes, és öszvekötő eszköz neve, alapfogalomban megegyezik a 2-ik értelmü vagyis csúcsot jelentő szeg szóval, mennyiben mindegyik valami ékneműt, csúcsosat, egyik végén öszveszorulót jelent; de különböznek abban, hogy az első állandóan szurásra, bökésre vonatkozik, honnan mind gyökre mind értelemre rokonok hozzá a szigony, szike, szú, szúl, szún, szulák, szucza, czucza, czulák, cziczerél, a keleti török csak-mak (szúr-ni), latin sica, a héber szék (vepres), szukkah (spina), sínai ting (clavus); votják ćog, lapp sagge; továbbá, mennyiben a szeg bizonyos testbe verve, hézagot csinál, vagyis annak részeit egymástól elválasztja, egyeznek vele azon sze sza gyökhangu szók, melyek metszésre, hasításra vonatkoznak, mint a szeg és szel igék, továbbá szekercze, szab, szak, szakad, szakócza, a latin scindo, seco, securis, secula, a scytháktól kölcsönzött hellen σαγαρις (mongolul: szughurkhai) stb. V. ö. SZEG, (1), és SZE, (2), elvont gyök. Midőn pedig a szeg vagyis szěg öszveszoruló tért jelent, egyeznek vele a szug, zug, sut, szuszkó, a fordított kuszkó, kuczkó, (Ormánságban czikó), csúcs, csűcs, csegely, rokon nyelvekben a mongol szughum (szug, zug), lapp cäk, finnlapp čiek (u. a.); s mennyiben szintén szorult állapotra, vagy tulajdonságra vonatkoznak, a zsug, zsugor, zsigora, zsikora, szegény, szük, szigorú, szikár. Mindezekben az sz, z, zs, cz, cs mint rokonszervű gyökhangok váltakozva fordulnak elé. A megelőzőkkel együtt többféle ,szeg levén, szabatosság végett ajánlatos, hogy a 2-ik jelentésben állandóan zárt önhangzóju szög alakot használjunk, annál fogva is, mert legközelebbi rokonaiban szug, zug szintén zárt önhangzó (u) van; ellenben az első jelentésü szeg állandóan e vagyis éles ë-vel ejtendő, minthogy legközelebbi rokona szigony szintén állandóan éles önhangzóval (i) fordúl elé. E szerént megkülönböztetendők volnának: szeg, szëg, és szěg v. szög. A szěg v. szög melléknév is a szőke szóhoz áll legközelebb; és így minden megkülönböztetés mellett is irásban maradna két ,szeg (ige és fn.) és két ,szög (fn. és mn.).