, (széd-ěl-ěg) gyah. önh. m. szédělěg-tem, ~tél, szédělg-ětt, htn. ~ni v. szédělg-eni. 1) Oly kóros állapotban szenved, mintha feje, és szemei előtt levő minden tárgy forogna, keringene vele, midőn minden homályban lebeg előtte, s gyakran egyideig öntudat nélkül van, pl. midőn a vér rendkivüli erővel az agyvelőre tódúl, vagy midőn valaki meredek magasról a melységbe lenéz, s leeséstől retteg. 2) Ide-oda csavarog, lézeng, tekereg. (Szabó D.).
E szónak törzsöke széd egy értelmü az egyenes iránytól félre csapongást jelentő szét határzóval, mintha volna szételeg, mennyiben a szédelgő tétova mozog, mi leginkább kitetszik a fönti 2-ik jelentésből. V. ö. SZÉDĚLGET. Képeztetésre hasonlók hozzá: édeleg, téveleg, bódolog, csótolog, őgyeleg stb. V. ö. SZE, elvont gyök.