, áth. m. szed-tem, ~tél, ~ětt. Általán gyűértelmű ige, mely több egynemű tárgyra ható, s folytonos, vagy gyakori cselekvést jelent, mint a rak, hord, gyüjt, stb. Néha a tőszemélyben hosszú é-vel széd. Nem széd a török is mások kosárjába eperjet. (Gr. Eszterházi Miklós Rákóczi Györgyhöz. 1644.). Ilyenek ád, kél is. Jelentései 1) Holmit tépve, törve, szakgatva eredeti, vagy nyugvó helyéről elemel, elvesz, öszvegyüjt. Almát, szilvát, szőlőt, kukoriczát, gabonafejeket szedni. Gombát, füveket, száraz ágakat, forgácsot szedni. Szájból a rakott fogakat, falból a szegeket, búza közől a konkolyt kiszedni. A háztetőről a gerendákat leszedni. A tejfölt, a leves zsirját leszedni. Az elszórt magot fölszedni, öszveszedni. Szedje fel aki elszórta (a czigány mondá, midőn aratni hivták). Szemed szőrét is kiszedi. A hidat fölszedni. Az ócska hajót szétszedni. Könnyü a kepe mellett búzafejeket szedni. A szekrényből a könyveket elészedni. Valamit, holmit szednivedni, ide-oda tenni, válogatni, keresgélni. Szedivedi. 2) Rész, járandóság, adomány, szerzemény, ragadmány stb. gyanánt veddegel holmit. Vámot, dézmát, helypénzt, fübért, adót, alamizsnát szedni. Az adósságot beszedni. Az utonállók elszedték mindenét. Az égettek számára ruhaneműeket, kenyeret, zsiradékot, fát szedni. Megszedte magát, sok vagyont gyüjtött. 3) Válogat, a többi közől holmit kiveddegel. Katonákat szedni. Szemen szedni a gabonát. Hányják vetik, mint a dézmán szedett gabonát. (Km.). Betüket szedni. 4) Több azon nemüeket öszveállít, rendez. Ránczba szedni a ruhát; átv. ránczba szedni valakit, korlátok közé szorítani, fegyelem alá venni, megfenyíteni. Rendbe, sorba szedni. A gyöngyöket sinórra szedni. Átv. ért. öszveszedni magát, elszórakozott lelki erejét, öntudatát, önérzetét, megfogyott egészségét visszaszerezni. Tűhegyre szedni beszédét, szoros, rövid öszvefüggésü mondatban eléadni valamit. Rászedni valakit, megcsalni, vagyis úgy bánni vele mint a gyürüvel, melyet kényünk szerént ujjunkra húzunk, és forgatunk, vagy mint a gyöngyszemekkel, midőn felfűzzük. Szedi a lábát, mondják a szépen lépdelő lóról.
Ezen ige első értelménél fogva oly cselekvést jelent, mely által holmit elébbi helyétől, nyugpontjától eltávolítunk, s mintegy elszakasztunk, elválasztunk; minél fogva rokon a helyirány változására vonatkozó szét, széled, szédűl, té, tétova, téved, és a részek elválasztását jelentő szeg, szel szókhoz. A helytől eltávolitásnak, vagy elszakasztásnak fogalma rejlik a ved (vesz) igében is, mely a szed-nek ikertársa, s mintegy magyarázó gyanánt járul hozzá: szedved, szedivedi, szedtevedte. A csagataj- és törökben szecsmek am. válogat-ni, kiszed-ni. Másod értelménél fogva a ,szed szó gyüjtést jelent, mennyiben szedés által a különféle pontokról eltávolított, vagy elszórtan létező holmit együvé rakjuk, helyezzük.