, (szár-ny-al), önh. és áth. m. szárnyal-t. Szárnyakon száll, repül. Az a hír szárnyal, hogy... A szárnyatlan ezüst, szenteket elszárnyaltatja, azaz ellopja. (Dugonics). Átv. ért. szárnyal a költő midőn emelkedett gondolatai vannak. A vadászoknál szárnyalni am. a repülő vad szárnyát ellőni. Túl szárnyalni valamit, am. kanyarodva elébe kerülni, vagy erkölcsileg fölülmulni.