, (szab-od-al) gyak. áth. m. szabdal-t. Folytonosan, gyakran, vagy több részekre szab. Szabdal a szabó, a csizmadia, midőn az illető kelmét nyirbálja, metéli. A kardra kelt csatázók szabdalják, megszabdalják egymást. Elszabdalni a végvásznat, a posztót. Az ebek leszabdalták róla a ruhát. V. ö. SZAB.
Képeztetésre hasonló ezekhez: harapdal, tépdel, lépdel, csipdel, vagdal, rugdal, nyögdel stb. melyekben kettős gyakorlati képző rejlik, ú. m. az os, és ös-nek megfelelő od ěd öd, pl. a kapod kapos, tapod tapos, rakod (ik) rakos azonos értelmüekben, és a szintén gyakorlatos al (el, ol, öl); mi szerént szabdal am, szabodal, v. szabosal.