v. SZATHMÁR, 1) vármegye; 2) Németivel egyesült sz. k. város; helyragokkal mint város: Szathmár-on ~ra, ~ról; mint megye: Szathmár-ba, ~ban, ~ból. Némelyek szerint román eredetű, szatu am. falu, vagy szlatina (am. posvány, mocsár) és mare (am. nagy) szókból összetéve; mások szerént am. szakmár a k t-vé akként változván mint szatyma szóban. Egyébiránt a Névtelen jegyző (,Zotmar alakban) oly formán említi, mint a honszerző magyarok elfoglalásakor már fennlevő várat ("usque ad castrum Zotmar pervenerunt, et castrum, per tres dies pugnando obsidentes, victoriam adepti sunt).