, (szar-v-as) mn. tt. szarvas-t v. ~at, tb. ~ak. Aminek szarvai vannak, akár tulajdon, akár átv. értelemben véve. A hasított körmű emlősök némely nemei szarvasak. Szarvas halak, bogarak. A szarvasok szarvasak. Átv. erkölcsi ért. am. a maga nemében igen sértő, fölötte nagy, kitűnő. Szarvas bűn, vétek. Szarvas bűnt követett el. Ez szarvas hiba. Több öszvetételekben használtatik, mint szarvasbogár, szarvasfű, szarvasgomba stb.