, (szar-v-as) fn. tt. szarvas-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Négylábu emlős állat a hasított körmüek rendéből. Termetre a tehénnél valamivel magasabb és karcsubb, de nem oly hosszú. Némelyek szerént máskép: fővad (Hochwild, Edelwild), minden egyéb vadtól megkülönböztetőleg, mint az erdők fejedelme. Erdőkben lakik, szőre vörhenyeg, fején ágasbogos szarvakat visel, melyeket szabatosan agancs-nak neveznek, s alig látszó kis farka van; mohával, fakéreggel, fűvel, makkal s vad gyümölcscsel él. A nőstényt tehénnek, szarvastehénnek, helyesebben sutavadnak hívják, mert a nősténynek nincsen szarva v. agancsa, a himet himszarvasnak vagy szarvasbikának vagy csak szarvasnak szokás nevezni. Némely vadászok és vadhúsárusok nyelvén vörösvad vagy rőtvad, azonban e név alatt szabatosabban nemcsak a szarvast, hanem a dámvadat, őzt és zergét is értik, különböztetésül a feketevad-tól, azaz, vaddisznótól. A szarvas évenként elhányja szarvait (agancsait) s új nő helyettök. A szarvas derék testének külső részei következők: 1) vállap v. lapoczka (Blatt), 2) vállmögött vagy vállmög (Hinters Blatt), 3) heveder (Mittenleib), 4) remek (Ziemer), 5) homor v. homorlövet (Hohlschusz), 6) bél v. béllövet (Waidwundschusz), 7) czopák (Schlegel). Szarvasokra menni, vadászni. Szarvast lőni, elejteni. Nehéz helytt van a szarvas az erdőben, és az irás a káptalanban. (Km.). Ezen állat, mint láttuk, nevét kitünőleg ágasbogos szarvazatától kapta. V. ö. SZARVASAGANCS. 2) Átv. ért. szarvhoz, vagyis kürthöz hasonló alakú sütemény. Vajas, tejes, tojásos, köményes, ánizsos szarvas. Mákos, diós szarvas. 3) Borsod, Heves, Szabolcs megyében s több tiszai vidékeken ganéjdomb, melynek magasabb részén széltől két csúcsot raknak s ezek fölfelé úgy állanak mintha szarvak volnának.