, (szar-u), fn. tt. szaru-t, tb. ~k. Értelmére nézve l. SZARV alatt. Azon kétalaku szavaink egyike, melyek az u ü véghangokat v-re is cserélik, s mindkét alakban fölveszik néha kissé eltérő értelemmel a módosító és képzőragokat, mint: szaru szarv, daru darv, hamu hamv, ölü ölv; innen szarut és szarvat, darut és darvat, hamut és hamvat, ölüt és ölvet. Öszvetételekben és származékokban könnyebb kiejtés végett ,szarv helyett is ,szaru használtatik, pl. szarvhártya, szarvcső, szarvdad helyett: szaruhártya, szarucső, szarudad.