, (szár-ny-as) mn. tt. szárnyas-t, v. ~at, tb. -ak. A minek szárnyai vannak, akár tulajdon, akár átv. értelemben véve. Az illető alany nevével öszvetett szót alkot. Szárnyasállatok; szárnyasmajorság; szárnyasbogarak; szárnyasegér. Szárnyasajtó, ablak. Szárnyasköpeny stb. A növénytanban szárnyaslevél az, midőn a főnyelen úgy fejlődnek ki a levelkék, hogy a végső kivételével, mindenik levelkével ellenesen áll egy másik levelke, pl. az akáczfa levele. V. ö. SZÁRNY.