, (szár-ny-ék) fn. tt. szárnyék-ot, harm. szr. ~a. 1) Szárny, megnyujtott alakban, mint körny környék, árny árnyék. 2) Az alföldi pusztákon nádból vagy cserényből keresztben felállított falnemü kerítés, mely a juhokat a szél ellen védi. Ilyenforma túl a Dunán az úgynevezett sellencz. 3) Bizonyos művek szárnyalakú szélei. Háztető szárnyéka. Öltöny szárnyéka, melyet kétfelé lehet hajtani. Süveg szárnyéka, azaz, csákósan álló leffentyűji.