, (szar-og-a, azaz zör-ög-e v. cser-eg-e) fn. tt. szarká-t. Ragadozó madárfaj a varjak, hollók, csókák neméből; tollai fehérrel tarkázott feketék, farka hosszú fekete, s minduntalan billegő. Mozgása élénk, ugrándozó, s hangja különösen csergő. A népmonda szerint, ha a ház körül leszáll és csereg, vendég jövetelét jelenti. Csereg, mint a szarka. Tarka, mint a szarka. Sokat akar a szarka, de nem bíri (bírja) a farka. (Km.). Ugrál, mint a szarka. Cseregbereg a szarka, násznagy akar lenni. (Lakodalmi vers). Csörög a szarka azt jelenti, hogy vendég jön a házhoz. Legvalószinűbb, hogy nevét csergő, erregő, zörgő hangjától kapta, mintha volna csarogó, csaroga, öszverántva: csarka. Hasonló képeztetésüek e hangutánzáson alapuló madárnevek is; csóka, babuka, szajkó, czinke v. czinege, fecske, csirke. Rokon vele legközelebb a mongol sarika (gracula religiosa); rokon továbbá a persa csark (, nomen avis, quae se capite inverso de arbore suspendit, alias avis neridica dicta; Vullers); valamint az orosz szoroka, lengyel szroka, cseh és tót sztraka is. Mind ebből nem következik, hogy egyik a másiktól vette volna, hanem mindenik utánozhatta magának ezen madárnak hangját.