, (szár-ny) fn. tt. szárny-at, harm. szr. ~a. 1) Némely állatosztályok, nevezetesen madarak, bogarak stb. terjeteg tagjai, melyeket lebegtetve ideoda szállongnak, röpdösnek. Különösen a madaraknál rögtollakból szerkezett ilyetén tagok. A madár kiterjeszti szárnyait, szárnyaival csapkod, fölemelkedik. Szárnyakra kelni. Leereszteni a szárnyakat. A tyúk szárnyai alá takarja fiait. Konyhai nyelven jelenti a madárnak azon tagját vagy ízét, melyből a szárnytollak kinőnek. Egy csirkeszárnyat kivenni, megenni. Hasonlatnál fogva a madárszárnyak több képes kifejezésre adtak alkalmat. Leereszti a szárnyát, am. kedvetlen, búsúl. Megnyírték v. megnyirbálták a szárnyát v. kiszedték a szárnya tollát, szabadságától, hatásától megfosztották. Szárnyát szegték. Szárnya nőtt. Saját szárnyára v. maga szárnyára kelt. Megégette a szárnyát. Más szárnya alatt lenni, nyugodni. Szárnya alá venni valakit, védelme, oltalma alá. Szárnyára bocsátották őt. E tekintetben a szárny fogalma általán a szabad mozgáséval áll viszonyban; honnan az ily kifejezések: Szellő szárnyain haladni. Hír szárnyaira bocsátani valamit. Vitorlaszárnyakon a sajka elrepült. (Vörösmarty). Szárnyon jár a gonosz hír. (Km.). 2) Átv. ért azon körülménynél fogva, hogy a madár szárnyai kétfelé nyilnak, és két szélsőséget képeznek, hasonlatképen szárnyaknak neveztetnek különféle müvek, és szerkezetü testek, melyek e tekintetben mintegy szárnyakkal ellátva tűnnek elé. Kapu-, ajtó-, ablakszárnyak. A köpeny szárnyát vállra vetni. Épület szárnya. A gátnak mindkét szárnya a vízbe nyúlik. Növénytanban a magra vitetve hártya forma lapos kinövés a mag oldalán, vagy körületén, vagy tetején, melynél fogva a szél könnyen bír vele, és tovább viszi. (Diószegi). V. ö. SZÁRNYAS, (1). Boncztanban, az ékcsontok kinövése. Hadtudományi nyelven a felállított hadseregnek két szélét képező csapatok. Az ellenség egyik szárnyát elvágni, visszatolni. Míg a jobbik szárny előnyomult, a bal szárnyat visszanyomá az ellenség.
A dolog természeténél fogva szárny gyöke azon szár főnév, mely a növények és állatok törzseiből kinövő tagokat, részeket jelenti, melyhez az ny képzőűl járult, mint az árny, orny, horny, gorny, hurny, korny, görny, szörny, körny, és még némely hasonló részént élő, részént elavult törzsökszókban. Egyébiránt azt is vélhetni, hogy a hangváltozat szabályaival egyezőleg am. szálny v. szállny a mozgást jelentő száll gyöktől, mennyiben t. i. a szárnyak az illető állatoknak szálló, repülő tagjait alkotják. Hanem e származtatás ellen azon észrevételt tehetni, hogy igékből puszta ny képzővel alakult neveink nem igen léteznek s e példa magánosan állana.