, (szár-m-az-ik) k. m. származ-tam, ~tál, ~ott. Molnár A. latinozata szerént am. "promanat, procedit, vagyis, valahonnan ered, kijön, elétünik. 1) Vérség, születésnél fogva bizonyos nemzetségből, családból veszi eredetét. Királyi vérből, régi nemes nemzetségből, előkelő családból, pór szüléktől származni. Mi sem származtunk bogaraktól. (Km.). Keresztény hittan szerént, a Fiú az Atyától, a Szent Lélek az Atyától és Fiutól öröktől fogva származott. 2) Mint okozat bizonyos okból ered. Ez a dolog nem származhatott mástól, mint ő tőle. Ebből sokféle rosz származik. 3) Nyelvtanban mondjuk szóról, mely bizonyos gyöktől, vagy törzstől ered, pl. ezen szó ront a rom gyökből származik. 4) Átv. valamely helyről másra távozik, elszakad. Messze földre elszármazott közőlünk. Leszármazott az alföldre. Hát te honnan származtál hozzánk?
E szónak gyöke a növényi sarjat jelentő szár, s értelme azon hasonlaton alapszik, melynél fogva ami származik, az mintegy az illető törzsből, magból növényi szár gyanánt kisarjadzik, kinő. Szár főnévből lett az elavult szár törzs, további alakulásban szárm, mint járom járm, három hárm, halom halm, üröm ürm stb., végre az igeképzővel szárm-az-ik. Molnár Albertnél: szármozik. A mongolban még a gyökben használják mint igét még pedig szal alakban, szal-khu v. szalo-khu am. származni (descendere, tirer son origine, herkommen, abstammen), innen szalmoi v. szalomoi am. származik (vagy a mondatbeli értelemhez képest a többi személyekben is: származom, származol, származunk stb. A magyarban az l helyett r áll: szár, de meg van az l is szál főnévben.