, (szár-asz-t v. szár-az-t) áth. m. száraszt-ott, par. száraszsz, htn. ~ni v. ~ani. Szárazzá tesz valamit, pl. midőn nedveit szellőztetés, melegség, tűz által kipárologtatja. A szél, és nap heve kiszárasztja a sarat. Egy értelmü vele a szárít, mint, szakaszt és szakít, görbeszt és görbít, higaszt és higít, lázaszt és lázít stb. Törzse lehet száraz is, melynek z hangja a hangtan szabályai szerént a kemény t előtt keményebb sz-re változik, ahonnan így is irhatnók szárazt, mint az-t, ez-t, igaz-talan, melyeknek kiejtésében szinte sz hangzik: aszt, igasztalan.