, fn. tt. szappan-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Tűzálló lúgsóval öszvekötött zsiradék, mely vízben feloldható, s különösen a ruhák és több más testek szennyeinek kimosására alkalmas. Szappant főzni, készíteni. Feketés, fehéres, szürke szappan. Debreczeni, szegedi szappan. Szappannal mosni, kivenni a zsírfoltokat. Borotválkozó szappan. Megmosták a fejét szappan nélkül, jól megszidták. Tót szappan, tréfásan am. mosófa. Megette a szappant (km.) azaz ostoba, buta. Nem eszi a szappant. (Km.). Velenczei szappan, melyet faolajjal készítenek. Szagos szappan. Átv. ért. a keletlen kenyérnek szappanhoz némileg hasonló tésztarétege a héj alatt, máskép: irgye, szalonnája, czopákája.
Nemcsak az európai, hanem számos ázsiai nyelvekben is feltaláltatik, ú. m. latinul: sapo, görögül σαπων, németül: Seife, persául: szabonu, szabun, törökül, arabul: szabun, örményül: szavaun, hindu nyelven: szabon, szavin, mongolul: szabong.