, elavult gyök, melyből szapu, szapul, szapuló, szapoly származtak. Mint a szapu és szapoly szókból kitűnik, öblösen kivájt vagy öszveállított edényt jelent. A palóczok- és barkóknál csak azon különös értelemben maradt fenn, midőn kemenczét jelent. Alapértelmére nézve talán azon sza gyökü szók közé sorozható, melyek metszést, hasítást, különösebben vájást jelentenek, mint: szab, szak, szakad, szakócza, szánt, szalul. V. ö.SZAP, (3); és SZAPU.