, (szám-t) áth. m. szánt-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) A földet ekével barázdákra hasogatja, hogy kellő termelésre alkalmassá tegye. Mélyen, fölületesen szántani a földet. Felszántani a gyepet. Ugart, forgatót v. keverőt, vetőt szántani. Befelé, kifelé, domborúra, lejtőre szántani a földet. Egy ekével egy nap egy holdat megszántani. Elszántani a szomszéd földéből egy két barázdányit. Beszántani a barázda alá vetett gabonát. Körülszántani a vizenyős legelőt, hogy a juhok rá ne menjenek, azaz, köröskörül huzott barázdával megjegyezni. Nem tud az én ekémen szántani. Ő is szeret a czigányok lován szántani, azaz, hazudni. (Közmondatok). Kutya szántotta fia, ördög szántson a hátadon, tréfás káromkodások.
"Szeretnék szántani,
Hat ökröt hajtani,
Ha a rózsám jönne
Az ekét tartani.
Népdal.
"Kertünk végén szánt egy eke,
Barna legény áll mellette.
Népdal.
2) Átv. mondják a léget vagy vizet hasító némely testekről, és állatokról. A haladó hajó szántja a víz hullámait. Szánt a pacsirta, midőn egyenes vonalban föl-alá röpűl.
"Kis pacsirta ég madara,
Szánt fölöttem, zeng a dala.
Népdal.
Továbbá tréfásan szólva, jobbra balra szántani am. sántikálva, s földet csiszolva maga után húzni a lábát.
"Egyik jobbra sántít,
A másik balra szánt.
Vörösmarty.
Szinte átv. ért. valakin szántani am. szuttyongatni, bántani, dorgálni, szidni. Ne szánts annyit rajta, ne pirongasd mindig.
Elemzésére nézve l. SZÁM, fn. Képeztetésre hasonlók hozzá: hánt, hint, ont, bont, önt, ront, melyekben a gyökbeli m könnyebb kiejtés végett n-re változott. Ugyan ezen okból olvasható a Debreczeni Legendáskönyvben: szántalan, sőt itt eléjön szánkivetni is.