, (szán-ka) fn. tt. szánká-t; l. SZÁN. ,Szánkó szóval együtt a hajósoknál is divatos műszó. l. SZÁNKÓ, 2). E szó nem látszik kicsinyzőnek, hanem az elavult száng v. szánog ige részesülőjének: szánoga, azaz, szánogó, melyekből öszverántva lett szánga szángó, s keményebben ejtve: szánka, szánkó. Ily képeztetésüek: czinegő czinege czinke, fecsegő fecsege fecske, locsogó locsoga locska, csacsogó csacsoga csacska csacskó stb.