, (szám-ol) áth. m. számol-t. 1) Szám szerént megnevez, megkülönböztet. Számolni a napokat, órákat; helyesebben: számlálni. 2) Bizonyos mennyiség közé vesz valamit. Ezt a többihez számolom. Azt nem is számolom, számba sem veszem; helyesebben: számítni. 3) Önhatólag, számtani működéssel foglalkodik. Számolni tanít, tanúl. Táblán, fejből számolni. Ez is inkább: számítni. 4) Különösen számok segítsége által valamit igazolás végett kimutat; számot ad; s ez a legvalódibb jelentése. A bevételekről, és kiadásokról számolni. Kiki magáról számol. A tiszt tartozik urának számolni. Majd számolok veled, azaz, kérdőre vonlak, tetteidről felelőssé teszlek. 5) Felható ragu névvel am. valamire igényt tart. Számolok barátságodra. Arra nem is számoltam. Ez is inkább: számítok.