, (szám-l-ik) k. m. száml-ott, htn. száml-ani. Mondják, nevezetesen a székelyeknél, földről, midőn az ekevas által barázdásan széthasad. A föld jól vagy roszul számlik.
"Számlik a föld, recseg, ropog a járom,
Szeretőmet biz én tovább nem várom.
"Beh jól számlott a főd akkor,
Mint gyermök-ekével a por
Székely népdalok. (Kriza).
Képeztetésre hasonlók hozzá: hámlik, hímlik, omlik, ömlik, bomlik, romlik. Eredetére nézve l. SZÁM, fn.