, (szám-ki-vet) ösz. áth. Felsőbb parancs, vagy birói itélet által valakit bizonyos országból, kerületből, városból idegen földre költözni kényszerít, másképen: számkiűz, rövidebben: számüz. Az országháboritókat számkivetni. A Debreczeni Legendáskönyvben a számki (szánki) el is választatik a vetni szótól. "Mikoron őtet szánki akarnája vetnie (104. l.). "Vettettenek vala szánkive (61. l.). Innen az is megtetszik, hogy az egész szó eredetileg szám kive azaz szám kivül vetni volt, s a mai száműz önkényü (a szófejtésen nem alapuló) rövidités, mert a ki vagy kive a szám szóhoz és nem az űz vagy vet szóhoz tartozván, el nem hagyható vala; azonban ennek ellenére a tetszetes kurtitás divatba hozta; helyesebben számból űz volna.