, (szam-ó-cza) fn. tt. szamóczát. Növénynem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendjéből (fragaria), melynek legközönségesb faja az erdei eperj, az árnyékot szereti, gyümölcse hosszukás, gyönge piros, a kocsányon könnyen áll, és leválik, s a köznép általában ezt nevezi szamóczának; másik fajtája a csattogó eper, a szabadabb s napos helyet, pl. a réteket szereti; gyümölcse ha jól megérik, piros és nehezen szakad le. Mindkettő Diószeginél földi eperszamócza (fragaria vesca). Van kerti szamócza, mely amazoktól abban különbözik, hogy gyümölcsei nagyobbak, pirosak, és mind kocsányai mind nyelei szőrösek (fragaria elatior). Skárlátszamócza (fr. virginiana), skarlátpiros szinü; ananász szamócza (fr. grandiflora), ananász illatu. Gönczy Pálnál a csattogó szamócza (fr. collina) kúpalaku, ananászszagu, nagyobb faj; levelkéi felül csaknem kopaszok.
Gyöke azon szam, mely a szamat, szamatos származékokban szagos, illatos ízt jelent. A szamócza is illatos, ízletes tulajdonságától kapta nevét. Kicsinyítő képzőjére nézve a növényországban több rokonai vannak, mint: galócza, kukójcza, derécze, peszercze, seprencze, szömörcze stb. V. ö. SZAMAT.