, (szal-ong-a) fn. tt. szalonká-t. Az idegen ,sneff nevű fajta vándor madár a gázlók rendéből; t. i. németül: Schnepf. Maga nemében igen ízletes húsu. Másképen némelyek szerént: lebenke. Néhutt szaláng, szalánka, id. Mándy P. szerént: szélkiáltó (l. itt alább). Legvalószinűbb, hogy nevét szálongáló tulajdonságától kapta, melynek törzse: szálong, rövid a-val: szalong, s ebből lett szalongó, szalonga, szalonka, mint a fut gyökből futrinka. Fajai: erdei szalonka (Waldschnepf); vízi és mocsári szalonka, s ennek több faja: sárszalonka (Mittelschn. Moorschn.), néhutt: mohszalonka; a vízi szalonka némely vidéken: bárányszalonka, másutt: sártyúk (Heerschnepf, Becassine); még más fajok: gyepi szalonka, vagy szőrszalonka (Haarsehn.). A magyar vadászok a szalonkákhoz számítják a pólingókat és liléket is: szélkiáltó szalonka v. póling (Goizer), gombos orru szalonka (schwarzschwänziger Schn.), gólyaszalonka vagy gyöngyvérlile vagy csutor (Strandreiter), kardorru v. gulipánszalonka (Wasserbläser), furkófejüszalonka v. aranylile (Goldregenpfeifer), kaczagólile (Morinellregenpfeifer), fütyülőlile (Halsbandregenpf,), hókafejü lile (Weisstirniger Regenpf.), partilile (Sandlaufer); fekete szalonka, máskép: batla v. saska.