, (szán-ad-ok) fn. tt. szándok-ot, harm. szr. ~a. Értelmére l. SZÁNDÉK. A régiek után ismét divatba jött. "Az ellenségnek penigh minden szándokok reánk vagyon. Levél 1557-ből. (Szalay Ág. 400 magyar levél 272. l.). Azon k képzőjű nevek egyike, melyek a megelőző é hangzót o-ra szokták változtatni, mint: hajlék hajlok; marék marok; fazék fazok; szurdék szurdok stb.