, (száll-ó) mn. és fn. tt. szálló-t. Általán, aki vagy ami száll. Házakba szálló katonák. Fára szálló madár. Felszálló pöhöly, füst, gőz. Harczra szálló vitéz. Magába, szivébe szálló ember. Megszálló utasok. V. ö. SZÁLL. Különösen mint főnév jelent vendéget, utast, ki bizonyos helyen, nevezetesen fogadóban megtelepedik. Teli van a fogadó külföldi szállóval. Továbbá am. kisebbszerű fogadó, hol különösen mesterlegények szállanak be. Nincs hely a szállóban.