, (szab-ó) fn. tt. szabó-t. Köz ismeretű mesterember, ki szövetekből különféle ruhanemüeket szab, és varr. Férfiszabó (jobban: férfiruhaszabó), ki férfiaknak való öltözékeket készít. Nőszabó (nőruhaszabó), ki női ruhákat varr. Foltozó szabó. Magyarszabó, németszabó. Váltómíves szabó, ki mondva rendelt, vagy általadott kelmékből való ruhákat készít. Vásári szabó. Szűrszabó. Czéhbeli; kontár szabó. Nem szabja ki magát a szabó. (Km.). Szentnek hívják azt a szabót, kinél folt nem marad. (Km.).
Nevét munkájának fő kellékétől, a szabástól kapta, valamint a német Schneider, a tót krajcsir, a franczia tailleur stb. A családi nevek egyik leggyakorabbika.