, (szoty-og-ó-os) mn. tt. szotyogós-t v. ~at, tb. ~ak. A mi saját nedvétől szotyogni szokott. Szotyogós szilva, körte. Szélesb értelemben piszkos, mocskos, lucskos. Másképen, különösen az első értelemben: szotyos, szotyós, szotyvás, szotykos, tájejtéssel: szutykos.