, (szip-ák-ol) önh. m. szipákol-t. Orrán pordohányt szivogat, tobákol, burnótol. Középképzője ák a gyakorlatos og-nak felel meg, mintha volna szipogol. Egyébiránt alakra hasonlók hozzá a a szintén gyakorlatos harákol, czikákol, bernyákól, nyívákol, bokákol, pöfékěl hangutánzók.