, (szil-ánk-os) mn. tt. szilánkost, v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk oly fáról, melynek szilárd, hosszu rostjai vannak, mely szíjakra, szalagokra hasítható, nem törékeny; a székelyeknél máskép: szíjas (Kriza J.). A szilánkos fák (szíjas fák) szerszámnak vagy épületbe jobbak, mint a csomósak, görcsösek.