, (szil-ánk) fn. tt. szilánk-ot, harm. szr. ~ja. Gyalú vagy faragó kés által fölhasított szíjnemű forgács, máskép: sziláng, szilács v. szijács, szilány, szikáncs. Rokon hozzá a hasábot, darabot jelentő szilak v. szilag. Finnül: silu, sila (Budenz J.).