, (szik-e) fn. tt. szikét. Szabó Dávidnál és Sándor Istvánnál am. metsző eszköz, késféle szerszám, fogas sarló. Gyökre nézve rokon a szeg (metsz), továbbá szekercze, szakócza szókhoz; s teljesen egyezik vele a mongol szüke (hache, coignée), mandsu nyelven: szoukhe. V. ö. SZEG, ige.