, (szesz-p-et-el-ő-dik, azaz szusz-mat-ol-ó-dik) k. m. szeszpetelőd-tem, ~tél, ~ött. Erdélyi tájszó, mondják emberről, ki ágyából lassan, szuszmogva czihelődik, vagy valahová vontatva készülődik. Nálunk általánosabban: szuszmálkodik, szuszakodik. V. ö. SZESZPETĚL.