(szer-v-es) mn. tt. szerves-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Életet fentartó, s életi működést eszközlő szervekkel, ellátott. Az állatok és növények szerves testek. 2) Erkölcsi működésre képesítő részekkel, eszközökkel ellátott, s e végre kellőleg rendezett. Szerves alkotmány, testület. (Organicus). V. ö. SZERV.