, (szerelěm-féltés) ösz. fn. Nyugtalankodás, a szeretett személynek némileg gyanitható, vagy csupán képzelt hütlensége miatt.
"Az én szerelmem rengeteg vadon;
A féltés benne mint haramja áll,
Kezében tőr, kétségbesés vagyon,
Minden döfése százszoros halál.
Petőfi.