, SZĚRÉNYTELEN, (szěrény-telen) mn. tt. szěrénytelen-t, tb. ~ěk. Önmagát túl becsülő; igényeiben mérséketlen; magaviseletében tolakodó; itéleteiben, véleményezéseiben elbizakodó; magát mások irányában fitogató stb. Határozóként am. szerénytelen módon, szerénytelenül. V. ö. SZĚRÉNY.