, SZEPLŐTLEN, (szep-l-ő-te-len) mn. tt. szeplőtelen-t. tb. ~ěk. Szeplő nélkül levő; különösen átv. erkölcsileg mocsoktalan, tiszta szemérmű, szüzi épségű. Szeplőtelen tiszta arczbőr. Szeplőtelen szűz Mária. Mária szeplőtelen fogantatása. Határozóként am. szeplő nélkül, szeplőtelenül.