, (szen-v-el-ěm) fn. tt. szenvelmet. Magasabb érzés vagy megindulás, mely valamely költői műben vagy szónoklatban nyilvánul, s az olvasót vagy hallgatót is hasonló érzelemre ragadja. (Pathos). Némelyeknél: szenvület. Álszenvelem, mely a szép korlátain túl csapong.