, SZENVEDHETLEN, (szen-v-ed-het-[et]len) mn tt. szenvedhetetlen-t, tb. ~ěk. 1) Aminek kinos, fájdalmas voltát békével türni, elviselni, kiállani nem lehet. 2) Gyűlöletes, utálatos, erkölcsileg tűrhetetlen, megférhetetlen. Szenvedhetetlen garázda, izgága, veszekedő ember. Határozóként am. szenvedhetetlenül.