, (szent-ség-ěs) mn. tt. szentségěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Az Istennek, mint legszentebb lénynek jelzője. Szentséges Isten! 2) Mint czím a római pápának adatik. Szentséges pápa, szentséges atya. 3) Mondják miséről, mely alatt a szentségmutató ki van téve. Szentséges misét hallgatni.