, (szent-ěs) mn. tt. szentěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Valóban buzgó, ájtatos, szent dolgokkal foglalkodni szerető. Szentes életet élni. Szentes asszonyok. 2) Gúnyos ért. álbuzgó, szineskedésből ájtatos képmutató; a vallásos kegyeletet inkább külsőleg mint szivből vagy erkölcsileg gyakorló.