, (szent-ěl-és) fn. tt. szentělés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Hitvallási kegyeletes szertartás, mely által valamit vagy valakit szentelnek. Templomszentelés, harangszentelés, oltárszentelés. Papszentelés, püspökszentelés. Bor-, búza-, vízszentelés. Ház-, hajószentelés. V. ö. SZENTĚL.