, (szent-ély) fn. tt. szentély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A templomnak előrésze, melyben a főoltár áll. (Sanctuarium). 2) Átv. ért. oly hely, melyben valamely titokszerü, szent kegyeletben álló dolgot rejtve tartanak, melyhez mindenkinek férni nem szabad.