, (szen-d-ěr-ěd-ik) k. m. szenděrěd-tem, ~tél, ~ětt. Csendes, fél éber állapotú álomba kezd esni, elszunnyad. A beteg kevessé elszenderedett. Ültében elszenderedni. V. ö. SZENDĚR.
"Csak szenderedjél gyönge kis virág,
Neked még durva, zordon e világ.
Vörösmarty. (Mese a rózsabimbóról).