, (szell-em-etlen) mn. tt. szellemetlen-t, tb. ~ěk. Aminek szelleme, vagy amiben szellem nincs; csupán érzéki, anyagi; felsőbb lelki erő és szárnyalás nélküli. Szellemetlen hústömeg. Szellemetlen köz lélek. Szokottabban: szellemtelen. Határozóként am. szellem nélkül.