, (szel-eve-eny) fn. tt. szelevény-t, tb. ~ěk. Általán, valami egésztől elszelt darab, pl. papír-, posztószelevény; szokottabban: szelvény. Különösen szántóvas által felhasított földszalag. Vékony, vastag szelevények. Az utóbbi érteményben és gyökhangokban egyezik vele a latin sultus.