, (szel-el) önh. m. szelel-t. 1) Mondjuk csőről, vagy résről, melyen a belefújt levegő szabadon jár; tájdivatosan túl a Dunán: szenel, szenyel. Szelel a pipa, pipaszár. Nem jól szelel a fújtató. 2) Képes kifejezéssel, elszelelni valahonnan, am. eliszkódni, elszökni, s mintegy szél gyanánt elsuhanni.